Utazásom kezdete a mindfulness és a jóga világába . . .

Utazásom kezdete a mindfulness és a jóga világába néhány évvel ezelőtt kezdődött, mikor kaptam egy Kindl e-könyv olvasót. Előtte sose olvastam, igazi furfangos tinédzserként csak a kötelezők rövidenből készültem az irodalom órákra, egyetem alatt pedig a rajzolás, tervezés és a millió gyakorlat elvette az összes időmet. Tirolban a kis hegyi faluban, ahol ekkoriban éltem, azonban rengeteg időm volt újra felfedezni a könyvek világát – még ha nem is a hagyományos lapozgatós módon – de a Kindl-öm bárhová mentem, velem volt. Telis tele Thich Nhat Hanh, Paulo Coelho, Szabó Magda könyveivel, útileírásokkal, természettudományi ismeretterjesztőkkel, jóga és életvezetési tankönyvekkel.

Ezzel szinte egy időben megismerkedtem egy fiúval. Természetesen mi más lenne a történetben, mint egy kis románc. A dél-tiroli sráctól mindenki óvva intett: állandóan gondolkodik, furcsa dolgokról mesél és néha még ír is! Engem mindez nem érdekelt, valami nagyon megfogott benne olyannyira, hogy néhány nappal a megsimerkedésünk után – a szezon végetértével – nem haza vettem az irányt, hanem délre, a Garda-tavi nyaralójukba. Kezdetét vette életem első spirituális utazása. Nem mondom, hogy könnyű volt ez a néhány hét – telis tele szélsőségekkel. Csodálatos spirituális élmények – amiket akkor még nem tudtam hova tenni – és mély zuhanások. Megértések és felvetődő kételyek. Egyértelmű irányelvek, vágyak és jövőkép. Az életem teljesen megváltozott. Már egy ideje ezen az úton jártam akkor, de tudattalanul, ismeretlenül bele a nagy világba. Most minden értelmet nyert, egyértelművé váltak korábbi döntéseim, találkozásaim, minden helyére került. Úgy vizualizáltam, mint egy hosszú idővonalat, ahol a múltban megtörtént életesemények a helyükre kerülnek, összeáll a kirakó. Minden fontos emberi találkozásnak meg volt a helye és lineárisan következett belőle a következő esemény. Még a rossz dolgokból is kiemelkedett egy-egy helyzet, szituáció, ami a következő lépcsőhöz vezetett ezen az idősávon.

Megnyugodtam. Megismertem a saját utamat. Jól dötöttem, mikor az intuícióimat követtem, az elvárt, tanácsolt út helyett. Úgy éreztem magam mint Paulo Coelho regényeiben rendszeresen előforduló bölcsesség

“Ha a saját utadon jársz, az egész univerzum összefog, hogy ez sikerüljön”

Mikor mindez tudatosult bennem, hogy úton vagyok, haladok előre egy egyenes mentén: kinyílt a világ és végtelen hála fogott el a környezetem iránt. Erről olvashattok következő bejegyzésemben.


Az alábbi kép Tirolban készült az Achenseetől emelkedő Seekarspitze-n.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s