Mi is az a mindfulness? Slow life? Tudatosság?Meditáció? Jóga ?

Csupa olyan fogalom amit nap mint nap hallunk, befészkelte magát a szókincsünkbe, de vajon tudjuk, hogy mit is jelentenek? Valami humbuk? Szekta? Filozófiai irányzatok? Netán újfajta vallás? Vagy csak fogyasztói társadalom egy újabb terméke amit ránk akarnak sózni? Életvezetési tanácsok? Ebben a bejegyzésben megosztom veletek, hogy számomra mit jelentenek ezek a fogalmak, hangzatos szavak, és hogy milyen formában vannak jelen az életemben, és hogyan segítik – vagy éppen hátráltatják a minden napjaimat.

A történetet egy helyszínnel kezdeném: Balaton-parti kis település, ahol az év nagy részében csendesek, a minden napok, de a néhány nyári hónapban közkedvelt üdülő falu. Én is csak tavasztól őszig lakom, de meg vagyok róla győződve, hogy a téli hónapok is ugyan annyi csodát rejtenek, mint a nyár. Kedvenc hónapjaim itt a május és a szeptember – a nagy nyaraló tömeg még nincs, de a nyár már tombol. Csend van. Nyugalom. Csicseregnek a madarak, velem reggelizik a fenyőfán a mókus, a kövön sütkéreznek a harsány zöld gyíkok és éjszaka – néha boszankodom is miatta – fekete nyomot hagy a nyest maga után. Igazi Slow Life. Nem sietek. Biciklivel járok. Hogy azért mert szeretek tekerni vagy mert elektromos kapu híján lusta vagyok kiállni a garázsból örökké rejtély marad számomra – de élvezem a tekerést. Nem fáraszt, vagy bosszant a szembeszél és csapergő eső. Mert haladok. Gyorsabban, mint gyalog, de valójában lassan. Van időm megnézni az út mentén nyíló virágokat, felismerni a különböző illatokat, és megtippelni a mai időjárást a felhők állásából. Időben ugyan annyi munkába érni, mint a garázs – kapu – nyit – zár procedúrával együtt autóval. Arról nem is beszélve, hogy ingyen van, mozgok és még a környezetemet se károsítom vele. Mindig időben elindulok, mert tudom, hogy nem telik el úgy nap, hogy valakivel össze nem futnék és ne váltanék néhány szót. (Ez egy városban tömegközlekedéssel is szuperül működik…) Ha éppen nem időre megyek valahová ezek a találkozások gyakran megváltoztatják a napi időbeosztásomat. “Érik a cseresznye, le kellene szedni mielőtt a madarak elcsipegetik.” “A szomszéd néni lecserélte a szekrényét, le kellene hozni az emeletről a régit” ilyen és ehhez hasonló kéréseknek nem szívesen mondok nemet. Egy kedves barátom szavaival élve ez a “balatoni időszámítás”. Joggal kérdezhetitek, hogyan nem úszom el így az időben? Hogyan érek a napi a teendőim végére? Ez nem egyszerű. Rengeteg önuralomra van szükség. Listák, rangsorok, beosztások. És itt jön képbe számomra a mindfulness, magyar szóval élve talán a tudatosság a legmegfelelőbb szinoníma. Amivel éppen foglalkozom, amin éppen dolgozom, ott jelen vagyok és csak arra figyelek, koncentrálok. Nem hagyom hogy a telefonom érkező instagram értesítések vagy újabb Facebook posztok eltereljék a figyelmemet. Nem hallgatok munka közben zenét, hogy a kedvenc számomat dúdolászva lassabban haladjak a munkával. Bezárkózom, begubózok erre az időtartamra. Minél kevesebb inger ér ami elterelné a figyelmemet, annál hatékonyabban dolgozom, haladok. Nem csak a pénz keresős, hétköznapi értelemben vett “munkára” igaz ez, hanem a veteményes kertem ápolására, az ebéd főzésre de a családdal, barátokkal töltött időre is egyaránt. Nem fárasztó mindig ennyire koncentrálni? Szegezik hozzám többen is a kérdést. De! A válaszom határozottan igen. És nem mindig járok sikerrel. Most márjópár éve, az egyetem befejezése óta vállalkozó vagyok, a saját magam ura, és igen is sokszor elcsúsztam projektekben, teendőkben, késtem le fontos határidőket és találkozókat. Ezekből tanulva kezdtem el módszereket keresni, hogyan tornáztathatnám az agyamat, növelhetném a koncentrációmat – amivel az iskolában is mindig komoly gondjaim voltak – hogy megtarthassam a szabadságomat, tudjam azt az életstílust élni, amit elképzeltem magamnak. Így – és egy másik szálon a jóga gyakorlás révén – jutottam el a meditációhoz. Ami valójában csak koncentráció. A jóga 8 ágának a hatodik pontja: Dharana. Figyelmünket összepontosítjuk egy pontba: ez lehet a légzésünk figyelése, egy hang hallgatása, egy szín, egy érzés, egy látvány figyelése. Az igazi meditáció, Pataljali hetedik pontja, a Dhyana ennél már sokkal összetettebb. Mindkettőben közös azonban, hogy kritika, ítélkezés és értékelés nélkül vagyunk tudtában a történteknek. Hogyan kapcsolódik mindezekhez a jóga? Mi is maga a jóga? Mit jelent számomra? Erről olvashattok következő bejegyzésemben.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s