Várakozni jó – mindfulnesschallenge #2

Mikor egyetemistaként a kisvárosból felkerültem a nagy Budapestre nem tudtam belőni az utazási időket, így gyakran sokkal korábban értem oda a találkozókra. Ráadásul az újdonsült “pesti barátnőim” mindig késtek. Akkoriban nagyon nehezen viseltem a várakozást – feszült voltam, puffogtam, és haragudtam rájuk (ezért most bocsánatot is kérek Tőletek =) – pedig most utólag belegondolva mennyi érdekességet figyelhettem volna meg a forgalmas nagyvárosi csomópontokban. Sok sok érdekes ember jön-megy, találkozik vagy akár ott éli az életét: dolgozik, netán sajnos ott is lakik. Hogy imádom most az ilyen pillanatokat. Csak jelen lenni és figyelni. Tanulni, ismerkedni, élvezni a kavalkádot.

Mióta vidékre költöztem és csak utazásaim során talákozom ekkora tömeggel, kicsit máshogy élem meg a tömeget, nyüzsgést. Például fél éve mikor Japánban voltam elhűltem Tokió és Oszaka metropoliszaitól. Nem is terveztem sok időt itt tölteni, 3-4nap után mindig tovább álltam egy csendesebb, nyugodtabb helyre. De az a pár nap mindig csodálatos volt. Shibuya és Shinjuku híres kereszteződéseiben 4-5 lámpa váltás után keltem csak át a túloldalra. Az oszakai Umedában pedig 4 órát töltöttem el csak úgy, annak ellenére hogy előtte a buszon bújtam a Lonley Planatet hogy mivel is töltsem meg az átszállások közötti időt. De mikor megérkeztem, nem mentem sehová. Csak jöttem – mentem, figyeltem az embereket és ott voltam. Jó helyen, Japánban a bolygó másik felén és várakoztam.

Ekkor fogalmazódott meg bennem először, hogy várakozni igen is jó dolog. Előtte is olvastam róla különböző mindfulness könyvekben, cikkekben, és próbáltam is gyakorolni, de ott tudatosodott bennem igazán, hogy mit is jelent ez. Azóta akár hányszor várok például hogy a telefonom betöltsön nem arra gondolok, hogy újat kéne venni – pedig már igazán öregszik szegényke – hanem kihasználom az időt a mindfulness gyakorlására. Holnap ezzel kapcsolódik az új challenge is, melyet a következő posztban olvashattok.

Nektek hogyan telt ez a hét? Ki várakozott? Mennyit? Milyen körülmények között? Kíváncsian várom a történeteiteket, tapasztalataitokat, véleményeteket!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s