Újra úton – A Nagy Utazás

Újra úton, és ez csodálatos érzés. Már-már természetes. Ahogy az egész világmindenség mozog, így én is mozgásban érzem jól magam. Mozgok a munkám során, a szabadidőmben és ha tehetem, mozgok a bolygón is: jövök-megyek.

Ahogy már Budapest felpezsdül körülöttem – a megszokott lassú életemhez képest – mindig sejtet valamit. Hogy ismét indulok. Egy újabb nagy kaland veszi kezdetét. Kis lépésekkel de beleugrom az ismeretlenbe. Most éppen Brüsszelen át Hollandiába tartok. A kedvezményes repülőjegynek és a Belgiumban felkeresendő barátoknak köszönhetően ezt a viszonylag rövid utat is lassan teszem meg: két-három napot még turistáskodok, mire elérek Leidenbe, hogy előkészüljünk a NAGY KALANDRA. Sok sok vívódás árán, lelkes “Miért ne?” Majd sötét “Te hülye vagy?” pillanatokkal teli hónapok után eldönöttem: bele vágok, fejest ugrok az ismeretlenbe: csatlakozom a holland Superlekker csapathoz, hogy 5 hónap allatt egy lakóbusszal leutazzunk a Jóreménység fokáig. Utunk célja részben humatiráriánus részben csak saját kalandvágyunk hajt, de egy biztos: nem lesz könnyű. Hosszas tervezést és körültekintő előkészületeket igényel, nem beszélve a nélkülözhetetlen emberi tulajdonságokról: alázatról, alkalmazkodóképességről és önismeretről.

Nyolcan egy nagy, kimondottan erre a célra átalakított busszal vágunk neki az útnak. Ez a busz lesz az otthonunk, közlekedési eszközünk és menedékünk a monszunos-maláriás-sivatagi homok viharos időkben.

Kalandjainkat angolul követhetek a csapat internet oldalán: http://www.teamsuperlekker.nl és ahogy lehetőségeim adják itt a yogago blogon is, ahol kicsit személyesebb hangvétellel beszámolok róla.

Hogyan tovább?

Huh már megint eltelt egy hónap… Nem vagyok egy sikeres blog író 🙂 foghatnám a szezon végi hajtásra, 3 hetes betegségemre vagy hogy végkimerülésben szenvedek – ami mind igaz – de be kell vallanom, csak lusta voltam! Annyi minden történik nap mint nap, és mind jobbnál jobb dolgok amit ha lassan és teljességgel akarsz megélni, háromszor annyi időt vesznek el az életedből. Vagy adnak hozzá? Rengeteget! Nem is tudom hogy feldolgozni egyszerre, jó lenne eltenni, raktározni télire mint egy jó üveg lekvárt vagy kompótot. De nem lehet. Ezek a dolgok ott vannak és csakis akkor. Ki kell élvezni, átélni és elfogadni, hogy elmúlnak vagy mi állunk tovább. Ez esetben én állok tovább. Hogy hova, majd a következő posztomból megtudjátok de azt garantálom, hogy következő kalandom tartogat majd olvasni és nézegetnivalót bőven! Addig is egy kis időt kérek, hogy felkészülhessek rá.