A hírhedt határ Mauritánia és Szenegál között

Nouakchottban még elvégezzük a nagybevásárlást, majd wifire vadászva összehoz bennünket a sors Dahiddal. Jó üzletember létére egyből leintette a hezitáló külföldieket, behív magához kávéra és wifire. Mint kiderül szervező tagja az Európából jövő raliknak, így a Budapest-Bamakónak is. Elmondja tapasztalatait a határátkelésről, és bemutat bennünket Momónak. Hosszú tanakodás és információ gyűjtés után végülis megegyezünk Momóval, hogy elkísér bennünket a határra. Így lett egy igazi fixerünk. Tudtuk, hogy nem feltétlenül szükséges segítő, a kevésbé korrupt határátkelőn keresztül megyünk – de lássuk be Berta nem egy egyszerű kemping autó, nem minden ellenőponton jutottunk át eddig simán.

Éjszakára Momo háza elé parkolunk Nouakchott egyik külső kerületében és készülünk a nagy napra: ficheket nyomtatunk és elzárjuk az értékeinket.

Indulás Napfelkelte előtt: összesen csak 300 km vár ránk St.Louisig, de ennek egyharmada földút, egy nemzeti parkon keresztül. A déli határhoz közeledve az út minősége fokozatosan romlik. Nagy örömünkre azonban a sivatagban lassan meg-meg jelentek fák majd zöld bokrok, megérkeztünk a Diawling Nemzeti Parkba. Víz, madarak, zöld táj ameddig a szem ellát. Hetek óta csak a sivatagot láttuk magunk körül – igazi felüdülés volt belélegezni a sűrű, párás levegőt a sok sok homok után.

A nemzeti park gátján buszunkkal csak lépésben tudunk haladni, de a tetőn ülve igazi szafari élményben van részem: flamingók, pelikánok, krokodil és igazi pumba formájú vaddisznók – hogy csak a különlegesebbeket említsem.

A határátkelés a korábbiakhoz képest zökkenőmentes volt – Momónak köszönhetően – Saint Louisban elintézzük a biztosítást, és a hétvége miatt maradt 3 napunk Dakarba érni, hogy lepecsételtessük a Carnet de Passaget.

Így a sokak által ajánlott Zebra bár kempingbe megyünk. Két ide vezető útvonal van, egyik gyegébb és keskenyebb gáttal mint a másik. Hasraütésre az egyiket kiválasztjuk és lépésben haladunk át a homokzsákokból épített gáton. A kempingbe érve mindenki fellélegzett: gyönyörű árnyas kert saját stranddal és bárral, ahol végre hivatalosan is lehet sört kapni.

Az öröm azonban nem tart sokáig, a számunkra kijelölt helyre való beparkoláskor beragadunk a homokba. Immáron harmadszor. Elő az ásókkal, lapátokkal, pallókkal és már-már rutin szerűen juttatjuk ki Bertát a homok fogságából.

Sötétedésre végre berendezkedünk, és egy hideg sör mellett tapasztalatot cserélünk a többi utazóval.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s