SOS Gyermekfalu, Ziguinchor

Ziguinchorban akadt még egy fontos elintéznivalónk: mint talán már említettem, utazásunk nem teljesen hedonista, jótékonykodunk is egy kicsit. Az SOS Gyermekfalvak számára gyűjtöttünk adományokat Hollandiában. A cél az volt, hogy megmutassuk támogatóinknak, hova megy adományuk, hogyan kerül felhasználásra, kicsit enyhítsünk a segélyszervezetek rossz hírén. A holland alapítvány által koordinált gyermekfalvak azonban olyan országokban vannak, ahová módosult úti tervünk miatt sajnos nem jutottunk el. A pénzbeli adományt így is átutaltuk nekik, de volt még velünk sok-sok tárgybeli adomány is, amit szerettünk volna jó kezekben tudni. Így hát felkerestük a Ziguinchori Gyermekfalut.

DSC_0974.JPG

Tudjuk, hogy nem szeretik a túlzott nyilvánosságot, a sok látogatót – ami érthető, hisz gyerekekről van szó. Azonban a vadonatúj igazgató örömmel fogadott bennünket: három hete vette át az irányítást, és kicsit nyitottabb kommunikációt szeretne folytatni. Másnapra összehívott kedvünkért egy komplett vezetőségi ülést, legyünk ott délelőtt 10re. Egy körülbelül 15 főből álló vezetőség fogadott bennünket, hogy bemutassák a gyermekfalu működését, rendszerét, és körbe vezessenek minket.

DSC_0968.JPG

Eddigi rossz tapasztalataink a humanitárius segélyekkel és a nyugatiak kihasználásával kapcsolatban itt megváltozott. Ezek az emberek tényleg szívből dolgoznak, őszintén törődnek a gyerekekkel és családokkal, sőt a város környező családjával is. Iskolájuk és óvodájuk nyitott bárki számára, iskola végzés után még évekig egyengetik a fiatalok útját, sőt építik az első egyetemünket is. A falu határán kívüli családokat is támogatjnak: anyagilag segítik a nők vállalkozását, munkába állását, és önfenntartását segítő workshopokat tartanak. Ezek alkalmával megtanulnak például szappant készíteni vagy növényt termeszteni, de tanulnak gazdaságtant is, hogy termékeiket el tudják adni a piacon. Miért csak nőket támogatnak? Merült fel bennünk is a kérdés, és elég egyenes választ kaptunk: a férfiak többsége egy második feleséget venne ebből a pénzből, a nők dolgoznak, befektetik, értékelik a segítséget.

Már Mauritániában észre vettük, hogy az Afrikaiak nem szeretnek dolgozni. Ott a szélsőséges körülményekre fogtuk, sajnáljuk őket még, és egyetértettünk a humanitárius adományozás gyakorlatával. Utunk előrehaladtával azonban ez a vélemény sajnos átformálódott. Maliban a kútjavítás hálátlansága, tétlen, henyélő emberek úton útfélen, és a tény, hogy számukra a fehér ember mindig hoz valamit. És minden utazónak, vagy itt élő “nyugatinak” temérdek hasonló története van.

Itt Ziguinchorban nem vártak tőlük semmit. Még a hozott ajándékok se érdekelték túlzottan őket, egyszerűen boldogok voltak, hogy érdeklődünk és megmutathatják nekünk munkájukat.

DSC_0963.JPG

Természetesen, mint minden alapítványnál, szervezetnél valószínűleg itt is veszik el ez-az a bürokrácia dzsungelében, de jut a legalsó szintre is. Gyönyörűen karba tartott épületek, virágzó udvar, és – a magyar iskolarendszer figyelmébe ajánlva – van kréta, nyomtató papír, tinta patron és szappan a WC-ben…

Nem szeretnék bíráskodni, ítélkezni – hiszen ez az egyetlen szervezet amit meglátogattunk – de egy biztos: van helye az adományoknak ha jó kézbe kerülnek azok!

DSC_0978.JPG

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s