Gambia – a női tisztségviselők és eszkort férfiak országa

Ziguinchor után úticélunk a gambiai Serrakunda volt, ahol ismerősökkel találkoztunk. Gambia nyugati, óceánparti régiója turista központ, márpedig nem akármilyen látogatókat várnak ide: egyedülálló (vagy nem, de ezt rájuk bízom) nőket. És kik várják őket? Kigyúrt, csinos fiatal helyi férfiak. Ez Thaiföld másik pólusa, a nők birodalma. Én ott még sajnos nem voltam, nincs összehasonlítási alapom, de itt sokkolt a látvány: a ráncos nagymamától Bridge Joneson keresztül gyönyörű fiatal nőkig mindenki kéz a kézben romantikázik az óceánparton. Mindenkinek más-más az igénye: látni családokat és legénybúcsúkat is „guidolva” egy helyivel, de gyerekeket is akikkel nagymamást játszik a néni. Homokoznak, fagyit esznek, majd a nap végén átnyújtja nekik az eurót… Itt már kicsit sok volt nekem, ezért úgy döntöttünk elmegyünk vacsorázni. A hotel ahol a barátaink megszálltak szolgáltatta a taxit – aki egész estére a mién volt, megvár bennünket akár meddig is éjszakázunk. Sofőrünk egy olyan sétáló utcába vitt bennünket ahová feketék nem tehetik be a lábukat, csak ha fehéreket kísérnek. Rasszizmus 2.0. Se az étel, se a kiszolgálás nem volt különösen jó, de a fizetésnél összekeverték a számlánkat és 5 fő komplett vacsorája helyett csak két italt fizettünk. Nekünk ez persze csak két napra rá tűnt fel, mikor rendeztük a számláinkat, kiadásokat – még nem voltunk képben az új valutával (amin egyébként egy cuki mesehős szerű krokodil van).

Na de Gambiának van jó oldala is: szombat délben léptük át a szenegáli határt, és úton a Serrakunda felé egy hatalmas karneválba keveredtünk:

DSC_0987.JPG

Kamionokon hangszórók, táncoló, éneklő ünneplő emberek. Mindenki zöldbe öltözve, mindenhol zöld zászlók, lufik, dekoráció. És egy ember fényképe: nem csak táblákon, zászlókon, pólókon, de gyártattak még az ő arcképével mintázott anyagot is. Mint utólag kiderült, ő a volt „diktátor” és egy pártgyűlést tartottak, annak tiszteletére, hogy száműzetéséből hazatért az elnök.

A nyugati parton még megnéztük a Majom Parkot, illetve az Abuko Nemzeti Parkot majd kelet felé vettük az irányt, hogy megismerjük az igazi Gambiát.

DSC_1064.JPG

A folyót két helyen lehet átszelni: egyik a fővárosból, Banjulból induló komp, ami rendszerint tele van és van, hogy napokat kell várni, hogy az ember feljusson rá – a másik Soma és Farafenni között van, ahol néhány hete adták át a vadonatúj hidat.

DSC_0081.JPG

Annyira új, hogy még csak személyautók haladhatnak át rajta, így mi csak a régi komppal kelhettünk át. Amit nagyon nem bántunk, ez az első igazi afrikai komp élményünk (valahogy mindenhol új hidakba bukkantunk eddig). Megvettük a jegyet, beálltunk a sorba és vártunk, figyeltünk. Jött az első komp,

DSC_0029.JPG

megtelt. A második is, a nap pedig ment lefelé és jött a dagály. A vízszint emelkedése pedig nehezebbé tette a kompra való felhajtást: meredekebb lett a feljáró. Végül is eljött a mi időnk – lépésben, lökhárítóinkat a betonon végighúzva, de felfértünk az aznapi utolsó járatra.

DSC_0061.JPG

Egy újabb vadkemping a szavannában, majd másnap reggel irány Kuntaur, ahol még ez utolsó próbát teszünk csimpánzt látni.

És sikerrel is jártunk. A rezervátum 3 szigetből áll, ahová ember nem teheti be a lábát. Az újonnan érkező csimpánzokat is hajóról egy ketreces bejárón át telepítik a szigetre. Minden délután 4-5 körül élelmiszert, szükséges gyógyszereket, tápanyagot hoznak a gondozók, és hajóról hajítják a szigetre. Ekkor lehet a csimpánzokat látni. Mi is béreltünk egy hajót, kapitányunk Samba volt, aki elvitt bennünket a folyó túlsó oldalán állomásozó barátaihoz, a nemzeti park őreihez. Bejárhattunk egy egyébként elzárt erdőt, majd meghívtak bennünket csatlakozzunk hozzájuk ebédre. Körbe guggoltuk a kuszkusszal és hallal teli tálat, majd igazi afrikai módon kézzel ettünk egy tálból. Így hónapok után is még mindig csodálom, hogy tudják a kezüket ilyen mélyen a szájukba tenni: egy nagy marék kuszkusz és négy új a szájban.

DSC_0152.JPG

Ebéd után hajóra szálltunk, és elindultunk a szigetek felé. Gyönyörű dús trópusi növényzet veszi körül a Gambia folyót, egy élmény volt rajta hajókázni. Hát még amikor megpillantottunk két buborékot fújó vízilovat majd egy csendesen úszkáló krokodilt. Ez utóbbihoz közel is tudtunk menni, másfél méterről követtük.

Majd eljött az etetés ideje és meg is jelentek a csimpánzok: játékosan, himbálódzva faágról faágra ugrálva. Végre ezt is megértük!

DSC_0206.JPG

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s