60 óra a kompon

Kompunk február 20-án este 11 órakor indult. Előző estére választottunk egy közeli kempinget zuhanyzás céljából. A leírás szerint tengerparti, van medence, étterem, és kellemes árnyas. Igaz, hogy a tél kellős közepén érkeztünk, de a medence zárva – és ahogy kinéz szerintem nyáron se használják; az étterem szintúgy, a hely meg igaz, hogy egy utcányira van a parttól de inkább emlékeztet egy lakótelep közepén található parkolóra, mint kempingre. Még házak bejárata is nyílik innen. Mindegy, legalább meleg víz van. A recepciós hölggyel megegyeztünk, hogy kemping autó vagyunk és nem busz, ezt rá is írta a dossziénkra. Másnap reggel én mentem fizetni – már egy ideje játszunk azzal, hogy menyire kell északra menni ahhoz, hogy egy nőt is komolyan vegyenek. A recepciónál senki, majd egy idő után durcásan megjelent egy úr, aki nagy nehezen szóba állt velem. Szomorú, hogy ezt kell mondanom, de “természetesen” itt is más összeget akartak velünk megfizettetni, mint amiben eredetileg megegyeztünk. Nem a nagy árkülönbség ami bosszantó, hanem, hogy lépten nyomon ezzel találjuk szembe magunkat: megegyezünk egy árban, és a végén felemelik azt. Aki járt már Marokkóban megszokhatta. Mi nem hagytuk magunkat, de velem nem volt hajlandó megegyezni az úr – hisz nő vagyok. Még itt a spanyol Ceuta határában se.

Nem volt könnyű az egész út során ezzel megbirkózni, elfogadni, hogy nem tudok semmit magam elintézni, mindenben egy férfira vagyok utalva. Bár én sose elleneztem a férfi-női szerepeket, hiszem, hogy másnak születtünk, másra vagyunk hivatottak, de Európában legalább emberszámba vesznek. Van szabad akaratom, döntéseket hozhatok, és felelősséggel is tartozom értük. Egyenlőek vagyunk, kiegészítjük egymást. Ezt nem értékeljük mindaddig, amíg egy arab országban nem találjuk magunkat.

A hajcihő után útnak indultunk a kikötőbe, csodás hegyi-tengerparti útvonalon, keletről közelítettük meg Tanger-Med-et.

Hivatalosan az utolsó check-in 6 órával a komp indulása előtt lehetséges, de a marokkói belépéskor átélt bonyodalmakból okulva ennél több időt szántunk rá. Tudatosan kemping autóként a személyi bejáróhoz mentünk. Most is megkérdőjelezték, mit keresünk itt, de határozottan állítottuk, hogy lakóautó vagyunk és beengedtek. A jegyvásárlásnál is akadtak problémák, 12 méterig tartozunk az adott kategóriába, de a bullbar és a pótkerék miatt hosszabbak vagyunk, a hivatalos papírokon pedig csak a jármű súlya szerepel, méretei nem. Először le akarták vetetni velünk – vagy kategóriát váltunk sok sok suskáért – majd meggyőztük őket, hogy a kemping autók kerékpár tárolója sem számít bele, akkor nálunk ez miért lenne másképp? A felmérő jóindulatának köszönhetően megkaptuk az engedélyt. A szkenner semmiség volt – bár azt sose értem meg, hogy miért ilyen bonyolult fordulókkal és szűk S kanyarokkal építették ezt a vadonatúj kikötőt, mikor hely lenne bőven egyszerűbb megoldásokra is. Beálltunk a kompunkhoz tartozó sorba, és élveztük a naplementét.

DSC_0598.JPG

Fél 10 körül elkezdték beengedni az autókat, és mivel mi nagyok vagyunk és a sor elején álltunk a konténerek között kaptunk helyet:

WYXA9249.JPG

Takarót, párnát, pakoltunk, Bertát bezártuk és megkerestük a foglalt székünket. Az elkövetkező 60 órára ez lesz az otthonunk. Szerencsére nem sokan voltak a teremben, így keresztbe is el tudtunk feküdni a székeken, de mi feleannyira se voltunk felkészülve mint a valószínűleg rendszeresen kompozó marokkóiak. Matracokkal, vízforralóval, teázó készlettel jöttek az útra:

1642298996

Ami érthető, mert hosszú ez az idő. Étkezésről étkezésre vártuk, hogy teljen már el nap. A székeknél áramforrás nem található, így a folyosón ülve tudtuk csak használni a laptopot. A hajó fele zárva: nincs közösségi hely, csak a zajos büfé előtt néhány szék, az információs táblát található bár, casino, fitnesz terem vagy szépség szalon nem létezik. Éjszakára a világítást nem kapcsolják le az alvószékes teremben, és a komp átlagos sebességének csak felével közlekedik: azt hiszed sose érjük el Genovát. Igazi slow utazás ez, tökéletes mindfulness gyakorlat, csak hozzáállás kérdése. Találkoztunk például egy osztrák lánnyal aki rendszerint komppal, busszal, vonattal közlekedik – még ha sok esetben drágább is, mint repülővel – de ő pont ezt élvezi. Utazik.

Végül eljött a reggel Genovában is, és mi is ott voltunk. Újra Európai aszfalton gurulhat Berta, igaz csak este, sötétben inkognitóban…

DSC_0614.JPG

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s